2013. szeptember 14., szombat

Ugye keresel majd magadnak egy rendes munkát?

Tuti, hogy te is végig fogod ezt hallgatni :)

Kép: freedigitalphotos.net/Michal Marcol

Tökjó, hogy belekezdtél ebbe a vállalkozásba! Megmondom őszintén, hogy amikor először elmondtad, hogy mit akarsz csinálni, csak szánakozva mosolyogtam. Mit akar ez a szerencsétlen? Vállalkozni? Magyarországon???? Kinek akarsz itt eladni, úgysincs pénze senkinek.

Még a válság előtt sem lett volna sok értelme, nemhogy most, itt Magyarországon igazából nem érdemes csinálni semmit. Úgyse sikerül. Jó, hát kezdjél bele, mit bánom én, aztán majd megtanulod a saját bőrödön, hogy kár próbálkozni, elbaltázol pár ezer forintot, dehát a te pénzed, azt csinálsz vele, amit akarsz. Munka mellett csinálod, mindegy, ha belebuksz, úgyis ott van a fizetésed, szerencsére.

Né, milyen szép honlap, tényleg te csináltad? Nahát, te ilyet is tudsz? Nézzenek oda. Szép, tényleg szép. Aha, és ez a tanfolyam? Érdekes, de ki fog erre jelentkezni? Figyelj, tényleg nem azért, de...én nem jelentkeznék rá, az tuti! Jó, hát te tudod, csináljad...(hátha szerencséd lesz, aztán valami hülye jelentkezik rá, de szerintem ne nagyon számíts erre...)

Micsoda, hogy máris jelentkeztek??? Ennyien? Nahát, ki gondolta volna. (Mennyi hülye ember! Képesek jelentkezni ilyesmire? Hát én nem jelentkeztem volna. Igaz, hogy nincs is szükségem erre a szolgáltatásra, minek tanuljak álláskeresést, amikor egész pontosan 586 éve dolgozom ugyanannál a cégnél; de mégiscsak nonszesz, hogy valaki vevő az ilyesmire...Mik vannak....)

Jó, hát csinálod, látom, hogy bevételed is van belőle, tök jó, már elhiszem, hogy ha elég kitartóan dolgozol, akkor sok mindent elérhetsz, még akár meg is élhetsz belőle.

De azért, ha majd elég pénzed lesz, meg már jól fog menni ez az egész vállalkozás, akkor ugye keresel magadnak végre egy rendes munkát...?


2013. szeptember 13., péntek

Elkezdeni a legnehezebb

...a vállalkozást. Talán vannak kivételek, de alapvetően az a jellemző, hogy egy hatalmas fenékbe billentés kell ahhoz, hogy belevágjon végre az ember. De vajon miért?
Mi lehet az oka annak, hogy nagyon-nagyon szeretnéd elkezdeni a vállalkozást, és mégsem kezded el?
Már ott sorakoznak a polcodon a "kötelező" üzleti és marketinganyagok, fejből tudod az összes létező fogalmat, álmodból felriasztva is idézni tudod a legnagyobb üzleti guruk szavait. Elméletben egy üzleti zsenialitás vagy, a jövő nagy ígérete, és mégis egyszerűen képtelen vagy belekezdeni.
Mivel még nem olyan régen történt velem is mindez, pontosan emlékszem mindenre. Az összes gondolatomra, félelmemre, ami visszatartott.
Tavaly nyáron ébredtem rá arra, hogy online vállalkozást szeretnék csinálni. Voltak is ötleteim, de aztán úgy alakult az életem, hogy idén márciusban vághattam csak neki. Ekkor már megvolt az ötlet, volt munkahelyem (ez fontos volt, hiszen munka mellett kezdtem a vállalkozást), az első fizetésemből azonnal meg is rendeltem a tárhelyet, a domainnevet, és...aztán valahogy nem történt semmi.
Egyszerűen féltem. Nagyon nehéz belevágni valamibe, amit még sosem csináltál addig, elkészíteni egy tananyagot, kiállni a világ elé, hogy hé, itt vagyok, figyeljetek rám! Kell hozzá némi exhibicionizmus is talán, ami nem mindenkiben van meg. (Értsd: nem azért leszek vállalkozó, mert mindenáron meg akarom mutatni magam a világnak, mint egy valóságshow-hős.)
Szóval teltek a hetek anélkül, hogy bele mertem volna vágni. Olyan voltam, mint az ejtőernyős, akinek már csak ugrania kellene, de magától nem mer, és nincs mögötte senki, aki volna olyan szíves és billentene rajta egyet.
Pedig azt az időszakot valamiféle révületben töltöttem, a vállalkozásra gondoltam egész nap, a vállalkozásról álmodtam éjjel, elképzeltem, hogy milyen lesz majd, amikor elküldöm a leckéket, vajon mit fognak szólni az ügyfelek, fog-e nekik tetszeni...Olyan voltam, mint egy holdkóros.

Volt, hogy leültem egy kockás füzettel, és elkezdtem leírni a félelmeimet. Mindent leírtam szépen, és egyenként megállapítottam róluk, hogy mindegyik félelem hülyeség és teljesen felesleges. De még ez is kevés volt ahhoz, hogy bele merjek vágni.
Aztán amikor már majdnem április vége volt, és még mindig nem történt semmi, akkor rádöbbentem, hogy ha ez így megy tovább, akkor soha az életben nem fogom elindítani a vállalkozásomat. Egyik percről a másikra iszonyúan dühös lettem saját magamra, és radikális lépéshez folyamodtam. Ez egy pénteki napon történt, amikor is fogtam magam, és eldöntöttem: hétfőn elindítom az első kampányomat. A honlapom még nem volt kész, egy hétvégém volt az elkészítésére. Megesküdtem rá, hogy ez alatt a 2 nap alatt, ha a fene fenét eszik is, ha kisbalták potyognak is az égből, megcsinálom, ellenkező esetben pusztuljak el a családommal együtt. Igen, ez durva. Viszont olyan motivációt ad, mint semmi más: ezek után egyszerűen képtelenség nem megtenni, amit megfogadtál. (Persze adtam magamnak kiskaput vis major esetére, de az tényleg csak végszükség esetére volt, és tudtam, hogy úgysem fog történni semmi ilyesmi, tehát nincs okom tovább halogatni.)
Úgyhogy azon a hétvégén elkészült a honlap, hétfőn pedig nagy levegővétel után elindult az első kampány.
Ezt a kezdeti töketlenkedést olyan, több napig tartó eufória váltotta fel, amit talán csak ahhoz lehet hasonlítani, amikor friss szerelmes vagy, és öt méterrel a föld fölött lebegsz.

Át kell lendülni a holtponton, és akkor már minden megy, mint a karikacsapás.
Mindenkinek nehéz, nemcsak neked.
Mindenki fél, nemcsak te!
De abban, hogy elkezdd, nem segítenek a jótanácsok, nem tudja más elkezdeni helyetted, nem oldják meg a problémáidat a marketingguruk motiváló írásai. NEKED KELL MEGTENNED!
Neked kell motiválni saját magadat!
És utána már csak nevetni fogsz saját magadon, és sajnálni, hogy nem kezdted el hamarabb.
Képek: FreeDigitalPhotos.net / Fotokanok, Ambro