...a vállalkozást. Talán vannak kivételek, de alapvetően az a
jellemző, hogy egy hatalmas fenékbe billentés kell ahhoz, hogy belevágjon végre
az ember. De vajon miért?
Mi lehet az oka annak, hogy nagyon-nagyon szeretnéd elkezdeni a vállalkozást, és mégsem kezded el?
Már ott sorakoznak a polcodon a "kötelező" üzleti és
marketinganyagok, fejből tudod az összes létező fogalmat, álmodból
felriasztva is idézni tudod a legnagyobb üzleti guruk szavait.
Elméletben egy üzleti zsenialitás vagy, a jövő nagy ígérete, és mégis
egyszerűen képtelen vagy belekezdeni.
Mivel még nem olyan régen történt velem is mindez, pontosan
emlékszem mindenre. Az összes gondolatomra, félelmemre, ami
visszatartott.
Tavaly nyáron ébredtem rá arra, hogy online vállalkozást szeretnék
csinálni. Voltak is ötleteim, de aztán úgy alakult az életem, hogy idén
márciusban vághattam csak neki. Ekkor már megvolt az ötlet, volt
munkahelyem (ez fontos volt, hiszen munka mellett kezdtem a
vállalkozást), az első fizetésemből azonnal meg is rendeltem a
tárhelyet, a domainnevet, és...aztán valahogy nem történt semmi.
Egyszerűen féltem. Nagyon nehéz belevágni valamibe, amit még sosem
csináltál addig, elkészíteni egy tananyagot, kiállni a világ elé, hogy
hé, itt vagyok, figyeljetek rám! Kell hozzá némi exhibicionizmus is
talán, ami nem mindenkiben van meg. (Értsd: nem azért leszek vállalkozó,
mert mindenáron meg akarom mutatni magam a világnak, mint egy
valóságshow-hős.)
Szóval teltek a hetek anélkül, hogy bele mertem volna vágni. Olyan
voltam, mint az ejtőernyős, akinek már csak ugrania kellene, de magától
nem mer, és nincs mögötte senki, aki volna olyan szíves és billentene rajta egyet.
Pedig azt az időszakot valamiféle révületben töltöttem, a
vállalkozásra gondoltam egész nap, a vállalkozásról álmodtam éjjel,
elképzeltem, hogy milyen lesz majd, amikor elküldöm a leckéket, vajon
mit fognak szólni az ügyfelek, fog-e nekik tetszeni...Olyan voltam, mint
egy holdkóros.
Volt, hogy leültem egy kockás füzettel, és elkezdtem leírni a
félelmeimet. Mindent leírtam szépen, és egyenként megállapítottam róluk,
hogy mindegyik félelem hülyeség és teljesen felesleges. De még ez is
kevés volt ahhoz, hogy bele merjek vágni.
Aztán amikor már majdnem április vége volt, és még mindig nem
történt semmi, akkor rádöbbentem, hogy ha ez így megy tovább, akkor soha
az életben nem fogom elindítani a vállalkozásomat. Egyik percről a
másikra iszonyúan dühös lettem saját magamra, és radikális lépéshez
folyamodtam. Ez egy pénteki napon történt, amikor is fogtam magam, és
eldöntöttem: hétfőn elindítom az első kampányomat. A honlapom még nem
volt kész, egy hétvégém volt az elkészítésére. Megesküdtem rá, hogy ez
alatt a 2 nap alatt, ha a fene fenét eszik is, ha kisbalták potyognak is
az égből, megcsinálom, ellenkező esetben pusztuljak el a családommal
együtt. Igen, ez durva. Viszont olyan motivációt ad, mint semmi más:
ezek után egyszerűen képtelenség nem megtenni, amit megfogadtál. (Persze
adtam magamnak kiskaput vis major esetére, de az tényleg csak
végszükség esetére volt, és tudtam, hogy úgysem fog történni semmi
ilyesmi, tehát nincs okom tovább halogatni.)
Úgyhogy azon a hétvégén elkészült a honlap, hétfőn pedig nagy levegővétel után elindult az első kampány.
Ezt a kezdeti töketlenkedést olyan, több napig tartó eufória
váltotta fel, amit talán csak ahhoz lehet hasonlítani, amikor friss
szerelmes vagy, és öt méterrel a föld fölött lebegsz.
Át kell lendülni a holtponton, és akkor már minden megy, mint a karikacsapás.
Mindenkinek nehéz, nemcsak neked.
Mindenki fél, nemcsak te!
De abban, hogy elkezdd, nem segítenek a jótanácsok, nem tudja más
elkezdeni helyetted, nem oldják meg a problémáidat a marketingguruk
motiváló írásai. NEKED KELL MEGTENNED!
Neked kell motiválni saját magadat!
És utána már csak nevetni fogsz saját magadon, és sajnálni, hogy nem kezdted el hamarabb.
Képek: FreeDigitalPhotos.net / Fotokanok, Ambro