Én, akinek mindig is végtelen volt az alvásigénye, mostanában 2-3 óra alvásidőkkel pörgök. Már amikor egyáltalán lefekszek aludni. Mert van, amikor még azt sem...és hát munka mellett (mert még az is van) ez így nem annyira jó.
Az én agyamban a vállalkozói lét valahogy szervesen összekapcsolódott azzal, hogy non-stop dolgozom. És nem hogy fárasztó, hanem épp ellenkezőleg: izgalmas és felemelő maga a tudat, hogy MAGAMÉRT dolgozom, az én vállalkozásomért!
Nem másnak hozok hasznot. Vagy pláne, nem a semmit művelem egész nap.
A legmeglepőbb, hogy amikor zombi üzemmódban írom a tananyagokat, úgy, hogy szó szerint alig vagyok magamnál közben, akkor kapom a legtöbb pozitív visszajelzést. Érdekes, ugye? Bezzeg a még ébrenléti állapotban létrehozott, alaposan átrágott, a tökélyig finomítgatott szövegeim nem arattak ekkora sikereket!
Miért szeret az ember vállalkozó lenni? Mi motiválja? A pénz? Igen, az is, de nemcsak a sok pénz csábító ígérete az, ami miatt az ember erre a létformára vágyik. A függetlenség, a szabadság, az alkotás szépsége, a tudás és tehetség elismerése, a köszönő, dicsérő vagy éppen jószándékú kritikát megfogalmazó sorok, a sok-sok tanulás, az elmélet után a gyakorlati megtapasztalás, az új ismerősök, sorstársak, akik a környezeteddel ellentétben nemcsak hogy megértenek, hanem pontosan értik és érzik azt, amire gondolsz...Mindez együtt egy egészen euforisztikus hangulatot eredményez, amikor is nem undorral várod a másnapot (mint amikor bejársz dolgozni a munkahelyedre), hanem örömmel és várakozással.
Az életet élni kell, nem túlélni, szokta mondani egy ismerősöm, és tényleg. Vállalkozóként az ember elhiszi, hogy élhet, és úgy is érzi, hogy él.
Igen, ezeket a sorokat is zombi üzemmódban írtam, de nem bánom. Álmodni szép, de még szebb éberen megélni az álmainkat.
