Különvélemény: 5 órát tévézik a magyar

Pár nappal ezelőtt a HVG cikkében, most pedig a Metropol újságban írnak arról, hogy a magyar emberek naponta átlagosan 5 órát tévéznek. A fiatalok ennél valamivel kevesebbet, az idősebbek többet, a válság óta pedig, mivel ez a legolcsóbb szórakozás, növekedett a tévénézéssel töltött idő.

Bár az eddig is sejthető volt, hogy elég rossz a helyzet ezen a téren, mégis megdöbbentő volt szembesülni ezekkel a statisztikai adatokkal.
Wolf Gábor frappánsan kommentálta a cikket a Facebookon:
"Napi 5 órában már fel lehet építeni egy bizniszt!" Hát tényleg....

Félreértés ne essék: nem azzal van bajom, hogy az emberek a szabadidejükben pihennek, kikapcsolódnak. Természetesen szükség van a kikapcsolódásra, főleg, hogy a többségnek még azt is ellensúlyoznia kell ezzel, hogy egész nap rosszul érzi magát a munkahelyén. Amivel nekem a konkrét problémám van:

• Miért egy agymosó tevékenységgel lehet csak kikapcsolódni? Az rendben van, hogy az embernek napközben a munkahelyén egész nap használnia kell az agyát (már akinek...) és ez fárasztó, de ez miért jelenti azt, hogy a  szabadidőt csak egy passzív, agyrohasztó dologgal lehet eltölteni?
• 5 óra alatt meg lehet nézni 3 db átlagos hosszúságú filmet. 3 db-ot! Ez még táblás csokiból is sok!
• A műsorok színvonaláról inkább ne beszéljünk. Ilyen:

• Ugyanazok az emberek, akik sírnak, hogy mennyire szar az életük, mennyire kevés a pénzük, a szabadidejükben AHELYETT, hogy keresnék a kiutat és tennének valamit, TÉVÉT NÉZNEK. Könyörgöm! Mire várnak akkor? Milyen inspirációt, motivációt, isteni sugallatot várnak attól a szerencsétlen doboztól?
• Ugyanezek az emberek azok, akik lesajnálva néznek rád, ha kijelented, hogy vállalkozást tervezel, mert az "úgyse sikerülhet, mer' válság van". Napi 5 óra tévé előtt punnyadással valóban nem...
• Az emberek mindent az időre fognak: "Nincs rá időm." Érdekes, hogy a tévénézésre meg van. Napi 5 óra. (Ez kb. olyan, mint amikor nincs pénzük semmire, de a napi doboz cigire bezzeg igen.) Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi mindent lehetne csinálni ennyi idő alatt. Wolf G. után szabadon felépíteni egy bizniszt. Alaposan megtanulni egy nyelvet. Elvégezni egy egyetemet. Vagy egy tanfolyamot. Kigyúrni magadat. A sor a végtelenségig folytatható...
• Komolyan ez a legolcsóbb szórakozás? Az áram ingyen van? A tévék keveset fogyasztanak?
• Kedvencem a hitelre vásárolt plazmatévé.
• Másik kedvencem, amikor valaki (többek között) azért néz valóságshow-kat és beszélgetős show-kat, mert az ott szereplő szerény szellemi képességekkel megáldott egyénekhez képest istenkirálynak érzi magát. Egyik volt kolléganőm mondta: "Én azért szeretem nézni a Győzike-show-t, mert olyankor mindig rájövök, hogy hozzájuk képest nem is vagyok annyira gáz." (Mondjuk ezzel számomra pont az ellenkezőjét bizonyította be. Dehogynem gáz, sőt még sokkal gázabb. Győzikéék legalább pénzt kerestek azzal, amit csináltak.) Egyszer láttam a Győzike-show-ból egy részt: akkor még koleszban laktam, és a szobatársaim nézték. Az a rész ment, amikor Buksi kutya távozik az árnyékvilágból. Kutyaimádó lévén kíváncsi voltam, mi történt a szegény párával, ezért leültem a tévé elé én is. Néma döbbenettel bámultam, ahogy könnyek nélkül, amatőr műhisztit produkálva "siratják" szegény Buksit. Nem hittem a szememnek. Ez az alakítás Hollywoodban tuti befutó lett volna az Arany Málna-díjra. És ezt a kamut nézi több millió ember, nap mint nap?
• Részemről értelmetlen dolog a tévé. Filmeket meg lehet nézni DVD-ről. A híreket el lehet olvasni az interneten. A szennyre, agymosásra nincs szükség. Sokan hivatkoznak arra, hogy vannak nagyon jó ismeretterjesztő és természetcsatornák, tehát nem haszontalan dolog a tévé. Azért kíváncsi lennék arra, hogy akik ezt mondják, azok valójában mennyit nézik ezeket. A statisztika szerint az ismeretterjesztő csatornák részesedése a nézettségi időből 5%. Ami azt jelenti, hogy az 5 órából 15 perc jut ezekre. Ennyi idő alatt aztán lehet informálódni, valóban. Egy reklámblokk tovább tart...
• Amivel ki lehet kergetni a világból, az a háttérben szóló tévé. Az emberek egymás szavát sem hallják, mégse képesek lehalkítani, urambocsá' kikapcsolni azt a vackot. Akkor sem, amikor a családnak kivételesen pont van ideje együtt lenni, beszélgetni. Akkor sem, amikor vendégek jönnek.

Ami engem illet, nincs tévém, és nem is tervezem, hogy változtatni fogok ezen.