Annak, aki a blogomat olvassa, néha bizonyára támad egy olyan érzése, hogy basszus ez a csaj mit össze nyavalyog. Nem szeretném ebbe az irányba elvinni a blogot, csak egyszerűen arra törekszem, hogy a vállalkozásnak - amit imádok! - ne csak a rózsaszínű, szirupos-cukormázas részével ismertesselek meg benneteket, hanem az árnyoldalaival is. Mert azok is vannak, csak ezt kevesen mondják el.
Nem vagyok és soha nem is voltam híve a parasztvakításnak. Amikor kimentem külföldre dolgozni - egy hotelban voltam szobalány Ausztriában - akkor sem játszottam az eszemet, hanem bárki kérdezte, elmondtam az igazságot: ennyi pénzt lehet keresni, ennyit kell érte dolgozni. Minek szépítsem a dolgokat? Kidolgozod a beled, nem néznek embernek, de egész jó kis összeget kapsz érte cserébe. Ennyi, nem több.
A vállalkozás is olyan dolog, hogy egyszer dől a lé és minden happy, máskor viszont a hopp után jön a kopp, jön a depi és az összezuhanás, és elgondolkozol azon, hogy abbahagyod az egészet.
Ilyenkor jól jön egy kis fenékbebillentés - magyarán seggberúgás :)
Mindenkivel előfordul. Minden vállalkozásnak vannak rossz periódusai, amikor kevesebb a vevő, és úgy tűnik, hogy az Istennek sem akarnak vásárolni. Mintha mindenki direkt veled akarna kicseszni, senki nem vesz semmit, és pluszban még Te vagy a világ szemete, amiért le akarod húzni a népet...az ismerős duma.
Alapszabály: ha görcsölsz, semmi nem sikerül. Tényleg semmi! Társkeresés, álláskeresés, babaproject, vállalkozás, bármi. Tehát fel kell ismerni, melyik az a pont, ahol ki kell venni egy kis szabit, és félrevonulni egy kicsit. Az se baj, ha ilyenkor utálod az egészet. Utáld, rúgj bele egy nagyot, egy idő múlva ez úgyis elmúlik, és alig várod, hogy visszatérhess.
És tudod mi a legjobb az egészben? Az, hogy ilyenkor jössz rá, hogy az ügyfeleid mennyire jó fejek! Hogy mennyire megérdemlik azt, hogy törődj és foglalkozz velük, mert komolyan mondom, édesek, cukipofák, imádnivalóak. Amikor már ott tartottam, hogy - több okból - mindjárt lehúzom a rolót, olyan kedves szavakat kaptam tőlük, hogy egyiken-másikon majdnem elsírtam magam. (Csak azért majdnem, mert nem vagyok egy sírós fajzat.) Ilyenkor BIZTOSAN rájössz arra, hogy mennyien szeretik, amit csinálsz, és hogy TÉNYLEG hiányoznál nekik, ha abbahagynád!
Hogy ez hány ember pontosan, persze az is változó. Én személy szerint úgy érzem, hogy már 1 ilyen ember esetén is érdemes folytatni! Hát ha még sok van belőlük!
Tudod, hogy ez milyen inspiráló? És ezután tényleg sokkal inkább képes leszel arra is, hogy le tudd tojni az idiótákat. Fikázók úgyis mindig lesznek! Menj csak fel a riválisod Facebook oldalára! Minél ismertebb, annál többen fikázzák. (Ha nincs ilyen riválisod, akkor nézd meg például Schobert Norbi vagy Rubint Réka Facebook oldalát. Jó lenne ennyi lájkoló, ugye? Akkor nézd meg a fikázó hozzászólásokat is!)
Érdemes megfogadni az ősi szabályt is: ha a gödör mélyén vagy, hagyd abba az ásást :)
